Elisabeth 2.rész
2006.06.23. 10:29
II. FELVONÁS
Giccs
1. jelenet: A budai Mátyás-templom előtt
Lucheni: Erre csak, erre csak, apraja-nagyja, miközben a katedrális mélyén, ezen a nevezetes órán: ezernyolcszáz-hatvanhét júliusában
Bécs nagyura, Franz Joseph, meg a páratlan, szép, kicsiny Elisabeth már magyar királyi párrá is lészen - élvezzék e fergeteges, nagy kedvezményt!
Most vegyenek, ez gyönyörű, örökös érték, majdhogynem minden ingyen - erre csak, erre!
Ez ritka, drága kép - Elisabeth a trónon, és véle kisfia!
Ez még oly megnyerő - a képen szépen együtt a nagy família!
Itt összebújnak ők - e tálka dísze, lám, királyi pár!
Itt a szép Elisabeth - térdre hullva látni hagyja őt e csillogó pohár!
Bőven ömlik itt a téma, ez a ritka, nagy varász, hű, de hercig itt, ugye tetszik?
E holmi mégse más: giccs! Giccs! Giccs!
De mégse higgyed úgy: a földi lét valódi íze finomabb netán!
A tény nem érdekel, mert a tény, ha ingyen árad, úgyis deprimál csupán!
Elisabeth a sztár - csak ő a téma jó sok éve már, de azt, hogy ő ki volt, nem árulhatja el se könyv, se film, se jó tanár!
Mi tiszteletre méltó, mi fényes itt e kép, mi más maradt e fényből, csak ósdi hulladék: csak giccs! Giccs! Giccs!
Csak annyi még a lényeg: drága Sisikétek ócska érdekember, ó, szegény!
Mi népszerű e nő, bár az ő bankja hízott a bécsi nép tején!
Bár önmagának élt, de gyermekéért Sophie-val harcban állt, és visszakapja csakugyan, de pár év múlva eltaszítja drága kisfiát!
De mért is jár a szám itt, ha semmi haszna nincs?
Az álmok és a tények, a szar, no és a kincs - csak giccs! Giccs! Giccs!
Éljen
Károlyi: Ki hitte volna?
Magyarország kiváltságokat kapott a Monarchián belül!
Saját Nemzetgyűlés! Saját Minisztérium!
Andrássy: És mindez barikádok és vérontás nélkül.
Ezt egyedül Erzsébetnek köszönhetjük!
Károlyi: És az anyósa iránt érzett gyűlöletének.
Az anyacsászárnő megeskette Ferenc Józsefet, hogy kemény marad.
Hatalmi harc volt, Erzsébet győzött - ezért vagyunk mi most szabadok!
Batthyány: Ezt nevezitek szabadságnak?
Csak egy kicsivel hosszabbra engedték a láncot!
Magyarország csak akkor lesz szabad, ha maga kormányozhat!
Andrássy: A politikában nem lehet egyszerre akarni mindent, Batthyány!
Türelmesnek kell lenni!
Batthyány: Magyarország már így is túl türelmes volt!
Meddig várjunk még?
Magyar nő: Nyílik a templomkapu!
Fiatal nemes: Népünk végre újraéled - éljen, éljen, Erzsébet!
Férfiak: Hadd köszöntünk érte téged - éljen, éljen, Erzsébet!
Nép: Szép lesz lennünk már magyarnak - éljen, éljen, Erzsébet!
Nem leszünk mi többé gyarmat - éljen, éljen, Erzsébet! Erzsébet!
Lucheni: Erzsébet jót tett véled, ó, magyar, Nép: Éljen, éljen, Erzsébet! a szabadság közel, no és a teljes zűrzavar!
A nemzeti eszme az új divat ma már - csak pár év, és összedől a Habsburg-kártyavár!
Lucheni: Jön a káosz, anarchia! Nép: Magyar sebnek gyógyítója -
Vége Bécsnek már! éljen, éljen, Erzsébet!
Nem élhet a régi világ! Nemzetünknek szószólója - éljen, éljen, Erzsébet!
Mind: Elisabeth! Elisabeth!
Mama, hol vagy?
2. jelenet: Hálószoba a császári palotában
Gyermek Rudolf: Mama? Mama! Mama, mondd hol vagy? Mért nem vagy nálam?
Merre lehetsz, hol az ölelés?
Azt mondják, hogy túl sok a dolgod. Mért nem vagy itt? Mért nem mesélsz?
Mama, ha nem jössz, nem jön az álom - árnyakat látok a falakon!
Sírok, s nincsen, aki most ideül - mama, mért hagysz egyedül?
Halál: Hisz úgysem hall, kár hívnod őt!
Rudolf: Ki vagy te?
Halál: Egy jó barát!
Ha kellek majd, visszajövök…
Rudolf: Maradj!
Halál: Csak bátran hívj!
Rudolf: Én sose félek, hős tudok lenni, összeszedem magam, hogyha kell!
És egy macskát már ki is nyírtam - ez durva világ, gyilkos egy hely!
Jaj, mamácska, oly jó ott lennem nálad!
Bárhova mész, sose viszel el!
A sok rossz árnyék mind idegyűl - mama, mért hagysz egyedül?
Idegklinika
3. jelenet: Idegklinika Bécs közelében
Lucheni: Che bambino stupido!
Egy császárnétól nem lehet elvárni, hogy holmi gyerekekkel bíbelődjön!
Neki kötelességei vannak - a szegényekhez és a betegekhez kell mennie!
De legszívesebben a szegény betegekhez megy: a bolondokházába!
Igazgató: Felség!
Lelkész: Micsoda megtiszteltetés!
Elisabeth: Az ápoltakat szeretném látni!
Igazgató: Parancsoljon!
Windisch: Nézzék, ez a nő bolond, vagy szörnyen szemtelen - nem lehet ő Elisabeth, hisz a császárné én vagyok!
Bolond szegény!
Úgy öltözködik, mint én!
Elisabeth: Eresszék el azonnal! Beszélni szeretnék vele!
Elisabeth: Nézz csak rám! Windisch: Nézz csak rám! Csak ismersz tán! Csak ismersz tán! A császárné az én vagyok! A császárné az én vagyok!
Hajolj meg előttem!
Windisch: Szemérmetlen szélhámos - ez botrányos!
Térdelj végre le!
Csukják gyorsan tébolydába! Vihetik!
Parancsolom én!
Betegek I.: Szemérmetlen szélhámos - ez botrányos!
Tébolydába zárják őt be izibe!
Betegek II.: Szélhámos - ez botrányos!
Tébolydába! Tébolydába!
Bolond ez nagyon, vagy úgy tesz, mintha nem tudná, ki is ő!
Betegek: Bolond ez nagyon, vagy úgy tesz, mintha nem tudná, ki is ő!
Semmi, de semmi (Sárgaház - ballada)
Elisabeth: Ó, bárcsak tényleg én lennék kényszerzubbonyban - fűzőm helyett az megköti a testemet - ez megköti a lelkem!
 
|