|
A pókasszony csókja 2.rész
2006.06.23. 09:53
Pókasszony:
Ha ezt, ha azt mélyen megszereted,
S ha a szívedben tesz-vesz a szent szeretet,
Az a csúcsokra hajt,
De ha már fölemelt, elejt…
****
Valentin:
Tudod hogy érzem magam Molina?
Molina:
Hm?
Valentin:
Mint valamelyik filmedben… Még azt is tudom melyikben…
Molina:
Rákaptál…
Valentin:
Nem, nem kaptam rá…
Molina:
Rákaptál! Hahaha…
Valentin:
Jó, de csak egy kicsit…
Molina:
Na gyerünk, melyikben?
Valentin:
Aurora, hogy megmentse szerelmét hajlandó hozzámenni a férfihez, akit nem szeret…
Molina:
Rákapott!!! Rákapott!!!!
Valentin:
Rákaptam! Molina…
Molina:
Ez a Szentpétervár lángjai! Az utolsó jelenet…
Valentin:
…köszönöm…
-
Tatjana Alexandrovna -Le de du Cabaret (?)- énekli az utolsó számát…
Aurora:
Ááá…
Molina:
Ott van egész Szentpétervár… Még a cár is eljött! Ez a búcsúelőadása… Holnap már Osztrovszkij hercegné lesz…
Aurora:
Jön ám, jön egy jobb kor,
S nem jöhet jobbkor.
Hisz oly elég,
Hogy már túl sok a rosszból…
Ne hidd el a rosszról,
Hogy végre itt …
Jól figyelj,
Ez a mise itt éppen érted szól…
Ma múlt el a múlt,
Hisz fénye kihuny,
A friss jövő köszönt,
Tüzet gyújt… Gyújt…
Jön ám, jön egy jobb kor,
S nem jöhet jobbkor!
Túl sok volt már a rosszból!
Molina:
Óriási siker! Nem akarják leengedni a színpadról! Vágás! Öltözője és hű öltöztetőnője, Lizett…
Aurora:
Hogy szeretnek… Hallja? Bárcsak én is szeretném azt a férfit, akinek odaígérkeztem…
Molina:
Madame…
Aurora:
Tessék…
Molina:
Levelet kapott!!
Aurora:
Vőlegénye Osztrovszkij herceg elárulta! Szerelmét a diákforradalmár, bolsevik anarchistát Anathort ma éjjel, amikor elütik az éjfélt lelövik, amíg hiába várja Önt a Puskin-hídon! Aláírás : Egy jó barát… Meg kell mentenem Őt! Hozasd a trojkámat!
Molina:
Madame, kérem, ne menjen oda!
Aurora:
Lizett…
Molina:
Mert veszélyes!
Aurora:
Lizett!
Molina:
Biztos van valami más megoldás!
Aurora:
Lizeeeett!!
Molina:
Kérem…
Aurora:
Hát jó…
Molina:
Vágás! Hideg, árnyékos utcák… Hull a hó… Süvít a szél…
Aurora:
Szerelmesnek lenni Lizett, nincs annál édesebb érzés! De mindent kockáztatni a szerelemért…
Osztrovszkij:
Tatjana! Szerelmem!
Aurora:
Osztrovszkij…
Osztrovszkij:
Vár a hintóm, szerelmem!
Aurora:
Nincs idő kilopóznunk a hátsó kijáraton! Addig tartsd szóval, amíg csak lehet!
Osztrovszkij:
Tatjana!!
Aurora:
Lizett…
Molina:
Igen?
Aurora:
Lizett!
Molina:
Igen?
Aurora:
Bátorság…
Osztrovszkij:
Tatjana…
Molina:
Vágás! Fagyos hideg… Éjszakai utcák… Az óra éjfélt üt… Az egész élete kavarog körülötte… És hirtelen megpillantja a kanális fölött átívelő kis hídon, a szerelmét! Ott áll az utcai lámpa fényében, na! Szaladni kezd, de az alak egyre távolodik, mint valami rossz álomban!
Aurora:
Anathooooor!
Molina:
Szeme felcsillan, visszakiált!
Valentin:
Tat….jaaaaanaa…
Molina:
Lövés… Bumm! Közeli… Aurora arcát öröm, nem pedig fájdalom tölti el! Arcán bátorság, semmi rettegés! Ez nem a halál… Ez az extázis…
Aurora:
Anathor… Drága Anathorom… Én csak figyelmeztetni akartalak…
Valentin:
Mit tettél értem én Tat…janam?
Molina:
Piros vér festi meg a havas utcakövet… Aurora haldoklik… Végre újra szerelme karjában van… Most már ott is marad mindörökre…
Aurora:
A múlt elmúlt…
Fénye kihunyt…
A friss jövő így köszönt,
Tüzet gyújt! Gyújt!!
Vár egy jobb kor,
S nem jöhet jobbkor!
Viva la Guerra!
Viva la Revolution!
Viva…
Valentin:
Ez éltet,
Jön egy jobb kor…
-
Molina:
A kép elsötétül, vége… Szem nem marad szárazon, kivéve egyet…
Valentin:
Tudod, hogy van egy nagyon nagy baj a Te filmjeiddel, Molina?
Molina:
Mi az doktor úr?
Valentin:
Hogy nem valóságosak…
Molina:
Ó, köszönöm szépen! Persze, hogy nem valóságosak! Jobbak a valóságnál! Valentin, nekem a filmek arra kellenek, hogy… Hogy emlékeztessenek rá, hogy van szépség, hűség, gyengédség és SZERELEM! És…És igen! Vannak buta viccek és ének és tánc és happy end színesben és SZERELEM!… Vagy ezt már mondtam?
Valentin:
Miért nem próbálod megkeresni mindezt a saját életedben?
Molina:
Megpróbáltam… Kudarcot vallottam… Nem vagyok ostoba, Valentin…
Valentin:
Nem… Nekem is van egy filmem, Molina…
Molina:
Na… Reméltem is, hogy van…
Valentin:
Csak abba nem jut szerep a Te Aurorádnak… Nincsenek benne táncok, szép jelmezek, meg ilyenek… Csak az igazság…
A mi napunk
Valentin:
Az a hely, ahol én a világra jöttem, nem volt más, csak vályog, s bádog,
Ez volt a házunk, hazánk.
Nyoszolyánk, bútorunk a lopdosott szalma, s dobozok tarka halma,
S penészt tenyészt csodás hazánk!
S minden vasárnap hála járt néki, aki gyártója e szép világnak.
Kicsi húgom és én, meg a mama szintén remegőn néztük a vihart, kitart-e
Majd a házunk, hazánk…
S ami anyánkat illeti, 30 se volt, mikor holtfáradtan meghalt, s ránk unt
Házunk és hazánk.
Azért vasárnap hála járt néki, aki gyártója e víg világnak!
Kicsi húgom, meg én, ott a lét peremén esküt tettünk, kölyökesküt:
Gyereklélek ilyet többet át nem élhet!
S nem lesz vasárnap, amikor büszke lesz az Úr, hogy velünk így kiszúrhat!
Be is jöttünk a városba koldulni, itt, s egy szép nap, kinn a placcon,
Most is hallom sorsom szólít emberhangon!
Felszabadulunk, hisz erre visz minden út,
S ha nem ma, holnap virrad a mi napunk!
És ha fáklyánk fellobog, minden árnyék bújni fog,
S ha nem ma, holnap virrad a mi napunk!
És majd lát egy új csodát az elvakult világ,
Látva, nem lehet élni így tovább!
Ez a harc a végső harc, csak a végletekig kitarts,
S ha nem ma, holnap virrad a mi napunk!
Végre a mi napunk!
Kar: Valentin:(Ismétli a kart)
Felszabadulunk, hisz arra visz minden út,
S ha nem ma, holnap virrad a mi napunk!
És ha fáklyánk fellobog, minden árnyék tűnni fog,
S ha nem ma, holnap virrad a mi napunk!
Akkor lát majd új csodát az elvakult világ,
Látva, nem lehet élni így tovább! Lát új csodát
A nagyvilág…
Ez lesz majd a végső harc, csak végletekig kitarts,
S ha nem ma, holnap virrad a mi napunk!
Holnap a mi napunk!
Virrad a mi napunk! Virrad a mi napunk!
Holnap a mi napunk! Örök szép holnapunk!
****
Börtönőr:
Valentin! Felismered?
Valentin:
Soha életemben nem láttam!
Börtönőr:
Szép kis barát vagy... Na, gyerünk vissza amigo...
Molina:
Rohadt mocskos gyilkosok!
Börtönőr:
Valentin... Figyelmeztesd a ki köcsögöt, hogy ezek nagy szavak… Még sokba kerülhetnek…
-
Valentin:
Ez ostobaság volt…
Molina:
Ostoba és zavaros fejű… Ilyen vagyok drágám!
Valentin:
Nem, nem ez nem igaz!
Molina:
Rossz hatással vagy rám… Ne próbálj belőlem igazi férfit faragni…
Valentin:
Molina… Molina, ez Ő volt… Az egyik név, amit ki akartak verni belőlem…
Molina:
Nem akarom hallani, kérlek Valentin…
Valentin:
Istenem… Add, hogy minél gyorsabb legyen, amikor eljön az én időm!
Molina:
Ne mondj ilyet, ne is gondolj erre!
Valentin:
Hé… Jobb, ha most visszamész a térfeledre…
****
Mama:
Luis, mész vásárolni? Szükségem lenne pár dologra… Kéne paradicsompüré…
Molina:
Paradicsompüré kellene…
Mama:
Meg cukor…
Molina:
Egy nagy zacskó cukor…
Mama:
Két doboz tea…
Molina:
Két doboz tea…
Mama:
Mindkettő kamilla…
Molina:
Egy rendes, egy kamilla…
Mama:
Tudom, hogy szereted a kamillát…
Molina:
De Ő nem szereti, ez van…
Mama:
Ja meg tej!
Molina:
És tejpor! Úgy issza, mintha biztosan tudná, hogy nem jön el a holnap… És kellene még egy csirke!
Mama:
Meg gondolom kéne egy csirke…
Molina:
Imádja az anyám csirkéjét…
Mama:
Tudom, hogy szereted a csirkémet…
Börtönőr:
Nem azt írd, hogy az anyja csirkéje! Nem az anyád csirkéje, hanem a miénk, jó?
Molina:
És hol vannak a magazinok?
Igazgató:
Fogy a türelmem, Molina…
Molina:
Miről beszél? Alig egy hónapja jött… Nagyon bizalmatlan, még kell egy kid idő!
Igazgató:
Már nincs több kis időm és Neked sem lesz…
Molina:
Ezt hogy érti?
Igazgató:
Az anyád… Nagyon rosszul van… Szeretnél beszélni vele?
Molina:
Tudja, hogy mennyire szeretnék!
Igazgató:
Tiltja a szabályzat… De… Ezúttal… Szeretnél magadra maradni? Hozzák meg az élelmet! A legjobb boltokból!
Molina:
Köszönöm!
Börtönőr:
Nem értem…
Igazgató:
Majd megérted…
Mami, hello!
Molina:
Mami, hello,
Én vagyok, mami, és jövök! És nem is sokára!
Mami, de jó!
Csak gyógyulj mielőbb, most ne is szólj, drága!
Nézünk majd tömérdek mozit,
S veszünk szép holmikat, ám!
Gyógyulj meg, a többit bízd csak rám!
Mami, de jó lesz!
Ránk zúdul a szép, meg a jó!
Jövök hamar! Hello!
Mami, ne sírj!
Csitt! Hisz még fáraszt a szó!
Ne, Mami, jó? Hello! Hello!
Isten áldjon!
****
Molina:
Megszerzem a neveket, de ettől még szarok a hülye játékaira!
Igazgató:
Nem játék, barátom… Nagyon is komoly!
Molina:
Az is komoly, hogy van egy anyám, akiről gondoskodnom kell, és mi van, ha nem beszél?
Igazgató:
Beszél… Mondd neki, hogy holnap reggel kiengednek a jó magaviseletedért! Kérdezd meg, elintézhetsz-e neki valamit odakint! Ott van az ajtó, amely a szabadságtól és anyádtól választ el… Nálad van a kulcs, amivel kinyithatod!
-
Molina:
Nézünk majd tömérdek mozit,
S veszünk szép holmikat ám!
Gyógyulj meg,
A többit bízd csak rám!
Mami, Te szép, s jó,
Csak várj és én jövök, hello…
Mama…Isten Veled…
****
Molina:
Ez jellemző a mamára… Becsempész ide két üveggel a kedvenc vörösboromból…
-
Valentin:
Bocsi…
Molina:
Valószínűleg Ő jobban fog hiányozni, mint én…
Valentin:
Miért, szabadságra mész?
Molina:
Már el akartam mondani, csak nem tudtam, hogy hogy kezdjek hozzá… Az a helyzet, hogy… Holnap kiengednek jó magaviseletért…
Valentin:
Gratulálok…
Molina:
Én vagyok a legjobban meglepve, hidd el!
Valentin:
Nem, én komolyan nagyon örülök neki!
Molina:
Nem akartam szólni reggelig… Igazából azért, mert… Mert utálom a hosszas búcsúzkodást, mindenfajta búcsúzkodást utálok és…
Valentin:
Hiányozni fogsz!
Molina:
Te is…
Valentin:
Molina, komolyan hiányozni fogsz!… Hiányozni fog a remek háztartás… A fecsegésed, sőt még Aurora meg a filmek is…
Molina:
El akartam titkolni reggelig… Látod mindig eljár a szám…
Valentin:
Mert ostoba és zavaros fejű vagy…
Molina:
Menj a francba! Magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más tegye azt nem tűröm el!…
Valentin:
Hehehe…
Molina:
Hoppá… Átléptem a… Demarkációs vonalon…
Valentin:
Hagyjuk a fenébe azt a vonalat!
Molina:
Hogy utálom az érzéseket… Nincs semmi értelmük…
Valentin:
Nem Molina… Csakis az érzéseinknek köszönhetjük, hogy nem engedünk ezeknek a gazembereknek! Ide figyelj Molina! Te elmész innen, de az amit én érzek, az itt marad… Figyelj… Ha kijutsz innét… Elintézhetnél nekem valamit…
Molina:
Nem…
Valentin:
De ez nagyon fontos… Semmi, semmi…
Molina:
Valentin, kérlek, nem akarok tudni róla…
Valentin:
Semmi veszélyeset nem kérek Tőled…
Molina:
Valentin! Nem akarok tudni róla…
Valentin:
Kérlek…
Molina:
Nem akarok tudni róla!!!
Bármit…!
Pókasszony:
Pártfogoltam jól halad,
Várni rá már nem kell túl sokat!
Molina:
Érte bármimet föláldozom én,
Vágyom rá, bár viszonzásra nincs remény!
Agyalágyult, ám vonzása kőkemény,
Isten, add, hogy szíve forduljon felém!
Valentin:
Értem bármit megtesz ő, tudom én,
Olyan forrón vágyik rám ez a szegény… Értem, megtenné ,hogyha megérinteném,
Nekem másképp ő az utolsó remény,
Némi támasz, némi fény létem peremén…
Pókasszony:
Pártfogoltam jól halad,
Csak felém lel járható utat…
Molina: Valentin:
Érte bármimet föláldozom én, Értem bármit megtesz ő, tudom én,
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
