Walter

Mit bántam én ha meggyötört az élet.

Tudni való a gyors sorsra nincs bérlet.

Hisz velem ő, és ős ereje éltet.

Walter! –Walter!

Mit bántam én hogy ne lehetettem James Bond,

Nem érdekelt, ha vállam nyomta száz gond.

Mert tudtam jól hogy csütörtököt nem mond

Walter! –Walter!

Mindig készen, mindig ébren,

Földön-égen, kemény vértben harcra készen.

Tájfun, tűzvész, orkán… Ő csak állt a posztján,

Mint egy bakter.

Walter, mi történt veled Walter?

Úgy bánt a magány Walter!

Walter! Walter!

Zord idő járt, s a társak egyre fogytak.

Elhagytak mind, amint ilyenkor szoktak.

Magányban társ egyedül ő volt csak.

Walter! Walter!

És amikor padlóra kerültem,

Kis híja volt, hogy nyomtalan eltűntem.

Egy valaki mindig kiállt értem…

Walter! Walter!

Ki az, aki csupa erő…

Mindig minden moccanása felemelő.

Aki áll mint a ház, amíg tart a faváz meg a malter.

Walter, a híveid ne hagyd el.

Hát könyörülj légy partner.

Walter, Walter.